Ígérem,hogy elengedlek...


Ígérem, ha tudnád,
hányszor ígérem magamnak.
Ígérem, hogy elengedlek,
hogy hagylak, éljél nélkülem ,
hogy visszakapd a nyugalmadat.
Elengednélek, hidd el, elengednélek,
ha nem gyűlne bennem a fájdalom,
ha nem feszítene a vágy,hogy szóljak hozzád,
hogy elmeséljek neked mindent,
Mindent, ami fontos és ami nem.
Szeretnék lényegtelen dolgokról beszélni vele veled,
aki kinyitottál bennem egy lakatot.
A lakatot, ami csak számodra van nyitva,
ha veled beszélek, csak akkor érzem,
akkor nem érzem, hogy nincs összhang.
A szívem, a gondolatom, és a kimondott szavaim közt.
Ha máshoz szólok, az olyan,
mintha egy kisördög összezavarná a nyelvemet,
hogy a szavaim, mire hallom őket,
gondolat és léleknélkülivé váljanak.
Mikor veled beszélek, elhagy a kisördög,
olyan leszek, azt érzem, amit érezhet a beszédhibás,
aki ha énekel, elfelejti,
hogy a szavakat dadogva szokta kiejteni.