Helen Exley :Leányomnak

Nem. Nem vagy tökéletes -- és nagyon sajnálom,
hogy amikor még kicsi voltál, némelykor talán
éppen a tökéletességet vártam tőled. Te jobb vagy
a tökéletesnél. Egyedülálló emberi lény vagy,
esendő, kutakodó, akit mindig is lenyűgöztek
felfedezései és álmai. Örök hálával tartozom azért,
hogy egy kis darab belőlem is visszatükröződik a
lényedben, melyet magaddal viszel majd abba a
jövőbe, amit én már nem láthatok meg.
Magadban hordozod mindannyinkat -- és mégis
örökre önmagad maradsz.