Sírt,sírt.És lassan minden könnyebb lett.Szelídebb,szomorúbb. Mint amikor a vihar villámai elpihennek,tovanyargal a dörgés, és csak az eső esik.Esik és esik,csöndesen és szomorúan,és már nem ijesztő és nem rettenetes,csak bánatosan szelíd, és a szelídsége mögött,valahol messze,már derengeni kezd a vigasztalás.
