Soha ne bánj meg semmit, amit őszinte szeretettel tettél;
semmi nem veszik el, ami a szívben született.
semmi nem veszik el, ami a szívben született.
...a dolgok ezen a napon végre szólani kezdettek hozzám, valami történt, az élet megszólalt.
S ilyenkor nagyon kell figyelni, gondolom..
S ilyenkor nagyon kell figyelni, gondolom..
A "rossz" dolgok mindig valamilyen nyomós ok miatt történnek -
rendszerint azért, hogy megtisztítsák a terepet a közelgő jó előtt.
Nem szabad elfelejteni, hogy minden félelem, szorongás, keserűség -
hívás, s ugyanígy a derű, a jókedv és a bizakodás is. S amit
következetesen hívsz, az végül odajön hozzád.
Olyan makacs a természetem, hogy nem tűri az ijesztgetést, akárhogyan is
próbálkoznak vele. Minél inkább meg akarnak félemlíteni, annál jobban
nő a bátorságom.
Ők ketten... mindig csak ők ketten tudtak
egymásra úgy ragyogni, akár ha két nap sétálgatna az égen, s azok
figyelnék óvó szeretettel egymást.
Szent isten, micsoda forradalom az, ha a
szerelem megjelenik. Mindenik érzék el akarja csikarni a többi négynek
is a hatalmát. A szem tapintani mer, a kéz ízlelni tud, a száj látni
akar, a szív hallani próbál. És ebben a káoszban, mikor mind az öt érzék
megbomlik, elszilajodik, egymás tetejére ágaskodik, előjön fenséges
ködben, a csodálat foszlányaiban a hatodik érzék, mely mindent tud,
mindent lát, mindent megérez...
Te soha nem vagy a terhemre. Ezt tudod. Különben saját magamnak lehetnék
a terhére, ugyanis te a részem vagy. Mindig magammal cipellek,
keresztül-kasul a földrészeken és az érzelmek tájain, mint vágyképet,
mint a teljesség illúzióját, mint a legeszményibb szerelmet.
Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk,
a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.
a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.
A lélek nagyon fontos. Úgy érzem... a lélek befolyásolja az ember
testét. Ha azt mondja magának: megöregszem és kövér leszek, (...) akkor
valóban az lesz. De ha azt mondja: a lehető legjobban fogok kinézni, és
megteszek minden tőlem telhetőt ennek
érdekében - ez valahogy ráveszi az embert, hogy pontosan ezt tegye. Sose
mondja magának: rémesen nézek ki.
Mondja azt: nagyszerű vagyok - még
akkor is, ha rémesen néz ki.
Amikor egy reménytelen helyzetben az ember semmi jót nem várhat, aztán
valahogy egyszer csak minden jót megkap - nos, az ilyesmit szoktuk
csodának, varázslatnak nevezni.
Kevesen vagyunk olyan szerencsések, hogy
megtapasztalhassuk a csodát.
Utolsó pillanatig erősebbnek lenni, mint a helyzet, amelyet külső erők
teremtenek meg körülöttünk.
Lélekben nem adni fel semmit, nem engedni;
ez a titok.
Mától tudni fogom, hogy nem vagyok haszontalan,
van értelme annak, hogy létezem. Azért születtem a világra, hogy neked
segítsek, ne csak szeresselek, vigyázzak is rád, a társad legyek, a
szeretőd, az őrangyalod.Szoríts magadhoz, hallgasd meg a száddal, a
szívem neked dobog.
A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint otthon
rendben tartása – meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell
dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a koszos
ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz.
Kazantzakis egyszer azt mondta:“Ecseted és festéked van. Beléphetsz a mennyországba, ha megfested."
Kazantzakis egyszer azt mondta:“Ecseted és festéked van. Beléphetsz a mennyországba, ha megfested."
Vannak dolgok,
amiket nem mondhatok el.
Vannak dolgok,
amiket csak érzek.
Vannak dolgok,
amik szívembe szorultak,
mert félek
kimondani őket.
Mégis
erőt veszek magamon
és elmondom neked:
Te jelented számomra
a mindenséget.
amiket nem mondhatok el.
Vannak dolgok,
amiket csak érzek.
Vannak dolgok,
amik szívembe szorultak,
mert félek
kimondani őket.
Mégis
erőt veszek magamon
és elmondom neked:
Te jelented számomra
a mindenséget.
A csöndnek
annyi arca van már -
én csupán annyit érzek
hogy éle is van
s rám nehezedve
szívemet
mintha kettémetszené
reményekbe bugyolált éle.
annyi arca van már -
én csupán annyit érzek
hogy éle is van
s rám nehezedve
szívemet
mintha kettémetszené
reményekbe bugyolált éle.
Szavakkal simogatunk,
becézünk,
betűkkel szeretünk,
de
...hiányzik egy lágy érintés,
hiányzik az ölelés...
becézünk,
betűkkel szeretünk,
de
...hiányzik egy lágy érintés,
hiányzik az ölelés...
Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást.
mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást.
Nem tudom pontosan megfogalmazni, voltaképpen mit is értek azon, hogy
két ember összeillik. Talán azt, hogy ha együtt vannak, megszűnik a
magány. Minden emberi szenvedések legnagyobbika, a magányosság akkor a
leggyötrelmesebb, ha emberek között, még inkább, ha társunk mellett
érezzük. De ha ráakadunk arra az emberre, aki mellett szünetel a
magányosság érzete, annál álljunk meg! Mert az az igazi!
Vannak még sok jó lelkek,akikkel az életünk útján összeakadunk,
és mily szép azokkal barátságban keresztül vándorolni az életen.
és mily szép azokkal barátságban keresztül vándorolni az életen.
A hétköznapi dolgok csak nyugtalanítják az embert,
de az igazi benső feszültséget, kielégületlenséget
- egyszóval a boldogtalanságot - mindig az okozza,
hogy még nem vagyunk azok, akiknek lennünk kéne.
de az igazi benső feszültséget, kielégületlenséget
- egyszóval a boldogtalanságot - mindig az okozza,
hogy még nem vagyunk azok, akiknek lennünk kéne.
Egy nap majd megbüntetnek minket, amiért
elpazaroltuk a fényt, elpazaroltuk a csillagokat, elpazaroltuk a
színeket és a harmóniát, amit nem tudtunk lelkünk legmélyén megőrizni.
A szerelemnél szebb ajándékot
nem kapott az Ember.
Minden lelket a szerelmek formálnak ki,
amelyeket átélt.
nem kapott az Ember.
Minden lelket a szerelmek formálnak ki,
amelyeket átélt.
Mi történik a virággal, ha az erdő mélyén nyílik ki, ahol senki sem jár,
hogy megcsodálja, hogy megszagolja, hogy azt mondja rá, gyönyörű, hogy
megízlelje a szépségét, örömét, hogy osztozzon benne – mi történik a
virággal? Meghal? Szenved? Pánikba esik?
Öngyilkos lesz? Virágzik tovább, egyszerűen csak virágzik tovább. Nem
számít neki, hogy arra megy-e valaki, vagy sem; nem fontos számára.
Ugyanúgy ontja az illatot, hadd vigye el a szél, ahová akarja.
Ugyanúgy
felajánlja az örömét Istennek, a mindenségnek.
A világ tele van csodákkal.Fogadd el őket, és örülj nekik!
Ne hagyd, hogy bármi is megfosszon az élet szeretetétől.
Ne hagyd, hogy bármi is megfosszon az élet szeretetétől.
A szívem vadul kalimpált, a vérem forrón lüktetve, sebesen áramlott az
ereimben. A tüdőm csordulásig telt a bőréből áradó édes illattal. Mintha
az az üresség sose lett volna.
Hibátlan egész voltam - nem gyógyult,
hanem inkább "soha-meg-nem-sebzett".
Olykor úgy érzem, nem csak a magam terhét viszem... Láthatatlan
fájdalmas szálak fűznek össze minden történéssel, mindenki kínjával.
Hordozom azt is, ami másoknak fáj, reménykedem abban is, ami mások
reménysége. Menekülök minden menekülővel, lázadok minden lázadóval, ülök
elítéltekkel a siralomházban, enyém is a mások utolsó éjszakája.
Minden érdekelt vele kapcsolatban, és szinte pattanásig feszült minden érzékem, hogy bár vele vagyok, mégsem érezhetem őt.
Egy öreg zarándok ballagott a Himalája hegyei közt, amikor csikorgató hidegben elkezdett esni az eső. Egy fogadós megszólította:
– Apókám, hogy fog maga ebben az időben célhoz érni?
Az öreg vidáman válaszolt:
– A szívem már ott van, ezért a testem többi részének könnyű követnie.
– Apókám, hogy fog maga ebben az időben célhoz érni?
Az öreg vidáman válaszolt:
– A szívem már ott van, ezért a testem többi részének könnyű követnie.
Csak konstatálni tudjuk (...) rokonszenvünket vagy ellenszenvünket, de elhatározással nem változtathatunk rajtuk.
Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk,
a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.
a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.
Ahhoz, hogy a fény harcosa megvalósíthassa az álmát, erős akaratra és
óriási odaadásra van szüksége, mert nem mindig az az út vezet a célhoz,
amit elképzelt.
Amíg élsz, örökké válassz és döntsél, hogy jobbra mész vagy balra,
fölfelé nézel vagy lefelé. (...) Ne legyen semmi kétséged abban, hogy
két ellentmondó (...) ítélet közül az egyik biztosan igaz, a másik
biztosan hamis.
Kritikus pillanatokban szinte ösztönös mozdulattal átöleljük egymást. A
fizikai érintés ilyenkor minden szónál jobban kifejezi a szeretetet.
Válságos helyzetekben semmire sincs olyan nagy szükségünk, mint mások
szeretetére.
Az eseményeket nem mindig tudjuk megváltoztatni, de a
szeretet segít a túlélésben.
Sokszor azért nem tudjuk élvezni a jót, mert félünk, hogy bekövetkezhet
valami rossz.
Arra figyelj, amid van, ne arra, amid nincs.
Az indiánok úgy hiszik, a szeretet körbejár. Előbb-utóbb visszakapod. Valaki mástól…
A szeretet ellentéte is körbejár. Visszakapod.
A szeretet ellentéte is körbejár. Visszakapod.
Embernek lenni nehéz. Az emberi sors küzdelmet jelent, olyan életet,
melyet a születéstől a haláláig végigkísér a félelem és a szenvedés. És
ez mindjárt az idejövetel pillanatában kiderül. Manapság, amikor az élet
értelmével együtt az eget is ellopták a
fejünk fölül, nem illik erről beszélni. Minél sötétebb egy társadalom,
annál kevésbé vállalja az emberélet tragikus valóságát, annál inkább
próbálja becukrozni és színes papírba csomagolni a nehézségeket.
Önmagában a szeretet nem elég.
Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett, akiket szeretünk, sosem elég azt mondani,
szeretlek, hanem minden áldott nap ki is kell mutatnunk azt a szeretetet, még olyankor is,
amikor akadályokat gördít elénk az élet.
Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett, akiket szeretünk, sosem elég azt mondani,
szeretlek, hanem minden áldott nap ki is kell mutatnunk azt a szeretetet, még olyankor is,
amikor akadályokat gördít elénk az élet.
A modern társadalomban az emberek többsége az élet kellékeinek a
megszerzésére fordítja minden energiáját.
Élni már nem marad ideje.
A szeretet nem áldozat és nem megfelelés kérdése.
Ha szeret valaki,
eleve csak a legjobb lehetsz neki.
Számára a tökéletesség abban
fogalmazódik meg, milyen vagy, és nem abban, milyen nem vagy.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
