Ez volt a legjobb, amit az élet adhatott valakinek: társat, akit
szerethet, aki viszontszereti, akivel belevéshet valami maradandót az
örökké változó idő fájának kérgébe.
Fontos vagy. Mert vagy. Csendes érkezés, boldog ébredés, puha ölelés,
izgalmas felfedezés, szelíd érintés, lágy dallam, könnyed szárnyalás,
valóra váló csoda. Vagy napfény, víz, levegő, illat, íz, szín, kávé,
mézescsók, magasság, mélység, távolság, közelség.
Jót tesz a léleknek, ha időnként kinyitják a csapot, és engedik, hogy jöjjenek azok a folyamok - a gyógyulás folyamai.
A pillangók nem látják a saját szárnyaikat,
így nem tudják, hogy milyen csodálatosan néznek ki; ez az emberekkel is
így van. Ezért van szüksége mindenkinek legalább egy igaz társra az
életben: hogy megmutassa a másiknak, mennyire gyönyörű valójában.
Köszönet neked, mert (...) türelmes és
nagylelkű voltál.
És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor
megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget
adott a testemnek, mikor fáztam az élet magányában.
Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy
hiányzik.
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel,
nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova
mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a
személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem
változott.
Csak éppen hiányzik valami.
Tudod mi a szerelem?
Látni azt, amit senki más nem lát.
És hagyni, hogy a másik lássa azt, amit senki másnak nem akarsz megmutatni.
Aki lélekben olyan magasra tud emelkedni,
hogy embertársai hibáit a szeretet szemüvegén nézi és ítéli meg,
az boldogabb mindenkinél,
mert virágot talál ott is, ahol mások csak gyomot találnak.
Szeretlek. (...) És ez azt jelenti, hogy nem csak a szép dolgok miatt vagyok melletted. Itt vagyok, bármi történjék.
Az igazi áldozat nem önálló cselekedet, hanem következmény. Ha nagyon szeretlek, sok mindent tehetek érted (...), de nem azért, mert áldozatot akarok hozni miattad - hanem azért, mert nagyon szeretlek.
Sokat
gondolkodtam rajta, vajon mi lehet a legfontosabb kapocs egy
párkapcsolatban, és végül egy dolgot találtam. Ez pedig a spontán
bizalom. Amikor két ember úgy találkozik, mintha "beléjük csapott volna a
villám", kölcsönösen tudnak rajongani egymásért, felnéznek a másikra,
és ha szükséges, akár tűzbe is mennek a társukért. Ilyenkor a spontán
találkozásból kölcsönös, spontán bizalom jön létre.
Ami tiéd, megkapod - akkor, amikor itt lesz az ideje.
Ne törekedj utána! Sorsod urai tudják, hogy a tiéd.
Tudom már, te vagy a szerelmem, a véremből jössz, arra vársz, hogy
karomba szorítsalak, hogy egyek legyünk...
Rólad álmodtam. Bennem
voltál, s én adtam a véremet, az izmaimat, a csontjaimat. Nem fájt. Oly
szelíden vetted magadhoz a szívem, hogy gyönyörűség volt megosztanom
magam. Azt kerestem, hogy mi bennem a legjobb, mi a legszebb, hogy azt
is neked adhassam.
Köszönet neked, mert (...) türelmes és nagylelkű voltál.
És neked, mert
betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ
elől, s neked, mert tested meleget adott a testemnek, mikor fáztam az
élet magányában.
El akarlak érni
túl a csillagokon
túl mindenen
mert nagyon szeretlek
Téged
túl minden emberi mértéken
túl Istenen
túl a végtelenen
túl a szerelmen
szeretlek
Téged.
Hiszem, hogy a jó nagyobb a gonosznál, a szeretet hatalmasabb a gyűlöletnél, a megbocsátás erősebb a bosszúnál.
Legfontosabb a belső tartás.Békében kell élni magunkkal.
El kell tudni fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek
vagyunk.Nyitottan kell élni, de tudni kell a farkasról, hogy farkas, a
kígyóról, hogy kígyó, a bárányról, hogy bárány.
Ez hozzátartozik a belső
egyensúlyhoz.
Tapasztaltad-e már, hogy ami könnyű,
erőfeszítés nélkül végigvihető számodra, az nem igazi értéke sorsodnak?
Már tudod. Átélted. Nem tanulsz újat belőle.
Hajlandó vagy-e már
elfogadni azt, hogy egyedül attól nőnek lelki izmaid, ami nehéz,
fájdalmas erőfeszítéseket kíván?
Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? - kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
- Nem... nem. Nem annyira ritkák. Csak hát... az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat.
Pedig az - hogy mondjam neked? - a szív ügye.
- Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
- Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
- Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
- Szeretlek! Nagyon!
- Jó éjszakát! - mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.
Ha láttál már öregeket, akik egy emberöltő után is görcsösen fogják egymás kezét, tudod, miről beszélek.
Ne
akarj ügyesebb, értelmesebb, boldogabb, tehetségesebb, boldogtalanabb
vagy reménytelenebb lenni, mint amilyen vagy. A törvény lángbetűkkel ég
életed épületének homlokzatán. Olvasd ezt a törvényt, mindennap, minden
pillanatban.
Mind bölcsek leszünk, az élet váratlan és igaz pillanataiban,
mikor felismerjük az életben a meglepetést és a változást.
A
szeretet megszabadítja az embert a magány,, az elszigeteltség
érzésétől. Az eggyé válás, az együtt-létezés azzal jár együtt, két ,,én"
aláveti magát a"mi"-nek, amely annyira tágas, hogy abban én is igazán
önmagam lehetek, és te is teljesen önmagad lehetsz, és egyikünknek sem
kell változtatnia önmagán, hogy passzoljon a másikhoz.
Minden áldás az életedben, még ha nem is látszik annak.
Mondj köszönetet.
Működik, és könnyebb, mint gondolnád.
Kellene már szerezni egy tükröt, amiben láthatjuk a lelkünket, mert azok, amik csak a testünket tükrözik, hazudnak.
Mindent másképp látsz, ha szeretsz.
Felragyog a szürkeség, ünnep lesz a
hétköznap, nagybetűs lesz annak az embernek a neve, aki fontos neked.
Másképp tekintesz a szerelmedre, a gyerekedre, a barátodra, az anyádra
és apádra vagy bárkire, még a kutyádra is: észreveszed bennük a csodát.
Ez volt a legjobb, amit az élet adhatott valakinek: társat, akit
szerethet, aki viszontszereti, akivel belevéshet valami maradandót az
örökké változó idő fájának kérgébe.
Minden áldás az életedben, még ha nem is látszik annak.
Mondj köszönetet.
Működik, és könnyebb, mint gondolnád.
Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a
szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy
meglássuk, mit akar tőlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés, amit a
következő pillanatban tehetünk.
Minden gondolatom
Te vagy vágyaim
csak téged keresnek
ölelni akarlak
bőrömön érezni leheletedet
kezed érintését testemen
boldogság-könnyeid
ízét a számban
húsodig csontodig
lelkedig eggyé válni veled
szívemen akarom
érezni szívverésedet
őrület
már ez így
ilyen messze tőled
nem tehetek mást
egyedül fekszem
melléd álmodom magam
s Énem benned
kiteljesedik.
Lelked törékeny hangszer,
melyre igen vigyáznod kell.
Kényeztesd, óvd, szeresd,
hisz’ tőle szebb az életed.
Játssz rajta lágy harmóniát,
dúdold el velem a lélek dalát.
Engedd szárnyalni messze,
a távoli lélek-szigetekre,
ahol lélek lélekkel randevúzik,
szó a szóval összebújik.
Szimfóniában olvadnak egybe,
s kéz simul a tenyeredbe.
Áramlik a dallam, át a lelkeken,
megérintve szívedet, kedvesem.
Már annyi meglepő dolgot láttam, hogy a legcsekélyebb kétségem sincs afelől, hogy léteznek csodák, hogy minden lehetséges.
Haszontalanságokat
ne gyűjts soha!
Bélyeget, gyufaskatulyát, pénzt, vagyont. Csak a szépet
gyűjtsed meg magadban.
A szépet, amit szemeddel láthatsz, füleddel
hallhatsz, orroddal érzékelhetsz, és ujjad hegyével megtapinthatsz.
Meg
amit gondolsz olyankor, azokat gyűjtsed.
Az évek során oly bensőségessé, meghitté váltunk egymás számára, hogy ha
néhány órára el kell válnunk, valósággal fájlaljuk a másik hiányát.
Ez
az érzés sokkal több, mint a szerelem.
Mindenki sérül élete folyamán.
Azonban az a tapasztalatom, hogy manapság sokan állandóan sebeik körül forognak.Él bennünk a vágy, hogy gyermekkorunk összes sérüléseit felfedjük, hogy aztán feldolgozhassuk őket.Úgy gondoljuk, minden sebet el kell tüntetnünk, mindent, ami bennünket beteggé tesz, ki kell radíroznunk.
Ám ez az út zsákutcába vezet.
A helyes út az, ha megbékélünk sérelmeinkkel.
A sebeket értékként fogom fel.
Ott, ahol megsebzett vagyok,ott vagyok érzékeny az emberek iránt.Jobban megértem őket.
Sőt mi több: ahol sebzett vagyok,ott kerülök érintkezésbe saját szívemmel,igazi énemmel.
Tudod, mi az, amiért ma hálát adok?
Mindazért a sok szépséges dologért,amim van,amit soha nem váltanék pénzre.
Időnként nem vesszük észre, milyen
szerencsések vagyunk. Kérlek, szánj rá egy percet, nézz az égre, egy
fára vagy egy gyermek mosolygó arcára. Élvezd a rózsák illatát.
A
legnagyobb áldás fog érkezni az életedbe, amikor értékelni kezded a
szépséget, ami körülvesz.
Mindent másképp látsz, ha szeretsz. Felragyog a
szürkeség, ünnep lesz a hétköznap, nagybetűs lesz annak az embernek a
neve, aki fontos neked. Másképp tekintesz a szerelmedre, a gyerekedre, a
barátodra, az anyádra és apádra vagy bárkire, még a kutyádra is:
észreveszed bennük a csodát.
Vannak dolgok, amik nem tartanak örökké, de vannak, amik igen. Mint egy jó dal, egy jó könyv vagy egy jó emlék, amit magaddal vihetsz, és kicsomagolhatsz a legsötétebb napjaidban, lesimítva a gyűrött széleit, közelről fürkészve, és remélve, hogy még mindig felismered azt a személyt, akit ott látsz.
Az életemnek akkor van értelme, ha ő velem van.
Amikor mindenki más
eltűnik, amikor leszáll az éj és az utcák elcsendesednek, amikor egyedül
vagyok a szobámban és a fejem kiürül, ő az egyetlen gondolatom.
A szerelem nem csak egy szó. Nem csak egy fogalom. Nem csak egy érzés.
Sokkal több ennél. A Szerelem valóságos, teste van és lelke. Gyönyörű
szemei, lágy hangja, puha keze. És csodálatos mosolya. Igen. A Szerelem
nem elvont fogalom, nem megfoghatatlan érzés. Mert a Szerelem Ő maga. Ő.
Napfényfüzérbe fogtalak.
De én magam
szomorú maradtam.
Szomorú sípokon
játszottam minden este.
És kövér moha-
ágyamon rólad álmodoztam.
Egy tiszta kis lélek meglepett fölismerése: hogy az emberek jók. Hogy
mindazon sok rossz mellett, ami a világban történik, az emberek mégis
jók.
Valahol mélyen bent.
Csak éppenhogy ritkán mutatják meg azt, ami
ott bent van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
