Lelkembe jutsz…
Mert amikor gondolok rád, nem „eszembe jutsz”.
Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan.
Nem tudlak, hanem érezlek.
Nem gondolat vagy, hanem érzés.
Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt.
A lelkemben.
