Müller Péter


Mindent odaadhatok érted.
A pénzemet, az időmet, a büszkeségemet.
Gyakran még az örömömet is.
Sokat szenvedhetek miattad.
Egyet nem adhatok oda: az önérzetemet
Az csakis az enyém, az én útravalóm, és az kell, egészen az út végéig.