Karácsonyi ajándék ötleteim:
az ellenségednek megbocsátás,
az ellenfelednek türelem,
a barátodnak szeretet,
a partnerednek szívesség,
mindenkinek jóindulat,
minden gyermeknek egy jó példa,
magadnak tisztelet.
Oren Arnold
Én tudom, hogy mit akarok. Téged akarlak. Azt akarom, hogy boldog légy. Azt akarom, hogy boldog légy itt, velem.
Van egy pillanat, amikor te döntesz! Beleszeretni valakibe egy "pillanat
műve", de ebben a pillanatban te döntesz! És ugyanez van a
megkívánásnál, a kísértéseknél, az első ciginél, narkónál, italnál, de
még a dühbe gurulásnál is: belemenjek, vagy sem?
Ez a másodperc a tied!
Még szabad vagy. De ha már döntöttél: nem! Ha már "fészket vertek benned
a vágyak s ott szaporodnak", azért már felelsz. És amilyen könnyű
belemenni, annyira nehéz kijönni.
A kincs értékét a hiány határozza meg. A hiányban érzed, mit jelent neked. Mennyit jelent. Mennyit jelentesz. Nekem.
Mindent.
Mindent.
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
Ha valaki nem akarja érezni az érzéseit, akkor a testét fogja érezni. Ha
nem akarom érezni azt, hogy mérges vagyok, akkor valamim fájni fog. Ha
nem akarom érezni, hogy szomorú vagyok, ha nem akarok sírni, akkor beteg
leszek. Rengeteg betegség s fájdalom azért keletkezik, mert nem akarjuk
érezni az érzéseinket! Ha van egy pont a pszichénkben, ahol valami baj
van, akkor megbolondulhatunk a testünkben vagy megbolondulhatunk a
lelkünkben. Nagyon sokan inkább a testünkben bolondulunk meg, mint a
lelkünkben. A mi társadalmunkban kevésbé szégyenítik meg az embereket,
ha a testükkel van valami baj, mint akkor, ha a lelkükkel.
Nagyapám, aki még a béke embere volt, így indított el egy pünkösdi
napon, eredj s keresd meg az igaz utat a világban s az emberek között….
– S útravalóul mit vigyek?
Nagyapám rám nézett, gondolkozott egy kicsit, aztán annyit mondott mindössze:
– Jóindulatot az emberek iránt s megértést a világ dolgaival szemben.
– S útravalóul mit vigyek?
Nagyapám rám nézett, gondolkozott egy kicsit, aztán annyit mondott mindössze:
– Jóindulatot az emberek iránt s megértést a világ dolgaival szemben.
Ne aggódj a holnap miatt! Végezd el a mai feladatodat, küzdj a ma
kísértései ellen, és ne gyöngítsd, nyugtalanítsd magad azzal, hogy olyan
dolgokat próbálsz kutatni, melyeket nem láthatsz előre, s még ha látnál
is, úgysem értenéd.
De végül megértettem, hogy az felnőtt ember,
– aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára;
– aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában is;
– aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy társas magány között választhat;
– aki tudja, hogy a bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára;
– aki mindezt lázadás nélkül elfogadja;
– s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.
– aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára;
– aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában is;
– aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy társas magány között választhat;
– aki tudja, hogy a bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára;
– aki mindezt lázadás nélkül elfogadja;
– s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.
Vannak pillanatok, amikor nagyon szeretnénk segíteni annak, akit nagyon
szeretünk, de nem tehetünk semmit.
Vagy a körülmények nem engedik, hogy
megközelítsük, vagy az illető zárkózott be annyira, hogy nem fogad el
semmiféle együttérzést vagy támogatást.
Ilyenkor nem marad más, mint a szeretet.
Ilyenkor nem marad más, mint a szeretet.
Azokban a pillanatokban, amikor minden hasztalan, szeretni
akkor is tudunk, anélkül, hogy viszonzást, változást, köszönetet
várnánk.
Az élet a legjobb tanár.
Az élet általában nem beszél hozzád. Csak
lökdös ide-oda.
Minden lökéssel azt hozza a tudomásodra, hogy "ébredj
fel! Valamit meg akarok tanítani neked.
A világ a tükröd.Téged mutat.
Tudom, hogy nem szeretsz belenézni, én sem, de kell az önismeretünkhöz.
Engedd el a múltat, a panaszkodást, a haragot és készülj fel az
ajándékok elfogadására, amiket az Univerzum számodra készített elő.
Légy türelmes. Ha megteszed azt, ami rád tartozik, Isten is elvégzi az ő
saját részét, de csak a maga idejében, a tökéletes pillanatban, és nem
feltétlenül akkor, amikor szerinted annak itt az ideje. Az egész
folyamat során fontos az is, hogy elengedd az elvárásaidat.
A csodák akkor kezdenek felbukkanni az életedben,
mikor legalább annyi energiát szentelsz az álmaidnak,
mint amennyit a félelmeidnek szoktál.
mikor legalább annyi energiát szentelsz az álmaidnak,
mint amennyit a félelmeidnek szoktál.
Magad is örök változás vagy.
Miért kívánnád a többiektől, hogy olyanok maradjanak, amilyennek megszeretted őket?
Az emberi fajnak két nagy problémája van.
Az első: eltalálni azt a
pillanatot, amikor valamit el kell kezdeni.
A második: eltalálni azt a pillanatot, amikor abba kell hagyni.
A második: eltalálni azt a pillanatot, amikor abba kell hagyni.
Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz
rá. Aki szeret, ezt teszi. A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És
engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni,
hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt,
távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit
szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy
neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem
messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A
gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy
napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti
hozzád.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
