Légy pozitív, és örülj többet, nevess többet, táncolj többet, énekelj többet. Légy egyre vidámabb és vidámabb, lelkesedj az apró dolgokért, még a legapróbbakért is. Az élet apró dolgokból áll, s ha vidámságot tudsz vinni az apró dolgokba, az egész csodálatos lesz.
Helen Exley :Leányomnak
Bejegyezte:
Angyalka
Nem. Nem vagy tökéletes -- és nagyon sajnálom,
hogy amikor még kicsi voltál, némelykor talán
éppen a tökéletességet vártam tőled. Te jobb vagy
a tökéletesnél. Egyedülálló emberi lény vagy,
esendő, kutakodó, akit mindig is lenyűgöztek
felfedezései és álmai. Örök hálával tartozom azért,
hogy egy kis darab belőlem is visszatükröződik a
lényedben, melyet magaddal viszel majd abba a
jövőbe, amit én már nem láthatok meg.
Magadban hordozod mindannyinkat -- és mégis
örökre önmagad maradsz.
hogy amikor még kicsi voltál, némelykor talán
éppen a tökéletességet vártam tőled. Te jobb vagy
a tökéletesnél. Egyedülálló emberi lény vagy,
esendő, kutakodó, akit mindig is lenyűgöztek
felfedezései és álmai. Örök hálával tartozom azért,
hogy egy kis darab belőlem is visszatükröződik a
lényedben, melyet magaddal viszel majd abba a
jövőbe, amit én már nem láthatok meg.
Magadban hordozod mindannyinkat -- és mégis
örökre önmagad maradsz.
Schäffer Erzsébet
Bejegyezte:
Angyalka
Elszoktunk a csodáktól. Megy az élet, minden ki van számítva, nem történik semmi rendkívüli... (...) Kislánykoromban volt egy szokásom:
a csodavárás. Ha nagyon szerettem volna valamit, akkor behunytam a szemem, és háromszor balra megpördültem a sarkamon.(...) Egyszer megpördültem, és mikor kinyitottam a szemem, hát ott állt valaki.
A csodákat nem kell lebecsülnie az embernek, s ha nem várjuk őket, akkor is vannak. Szóval, ha valaki megkapargatja a saját életét, és
a kicsi pillanatokat összesöpörgeti, nagyon sok van, egészen biztos.
Az emberek végigcsinálják a történeteket, és valahol a jóra várnak. Valahogyan mindig ez derül ki: a jóra várnak. Még ha nincs is a homlokára írva, és a világ a felszínen nem erről szól, de mégis ez van, mert enélkül semmi nem működne.
a csodavárás. Ha nagyon szerettem volna valamit, akkor behunytam a szemem, és háromszor balra megpördültem a sarkamon.(...) Egyszer megpördültem, és mikor kinyitottam a szemem, hát ott állt valaki.
A csodákat nem kell lebecsülnie az embernek, s ha nem várjuk őket, akkor is vannak. Szóval, ha valaki megkapargatja a saját életét, és
a kicsi pillanatokat összesöpörgeti, nagyon sok van, egészen biztos.
Az emberek végigcsinálják a történeteket, és valahol a jóra várnak. Valahogyan mindig ez derül ki: a jóra várnak. Még ha nincs is a homlokára írva, és a világ a felszínen nem erről szól, de mégis ez van, mert enélkül semmi nem működne.
Somlyó György:Mese egy nehéz pillanatról
Bejegyezte:
Angyalka
Nem történt semmi különös.
Előttem az íróasztal, az ablakon túl a koratél szürkésfehére, mellettem
a telefon békés zöld szörnyetege most nem is sziszeg rám, nem történt semmi különös.
Minden olyan, amilyen.
Vagy talán éppen az, hogy minden olyan, amilyen?
Vagy az, hogy egyszerre mégis más minden – attól Más, hogy egyszerre teljesen befészkeli magát az, ami éppen olyan, amilyen?
A telefon nem sziszeg rám, a koratél tompa színei ottkünt, mögöttem
a könyveim, és minden ugyanolyan, mint egy pillanattal azelőtt, nem történt semmi különös.
Csak éppen ordítanom kellene.
Előttem az íróasztal, az ablakon túl a koratél szürkésfehére, mellettem
a telefon békés zöld szörnyetege most nem is sziszeg rám, nem történt semmi különös.
Minden olyan, amilyen.
Vagy talán éppen az, hogy minden olyan, amilyen?
Vagy az, hogy egyszerre mégis más minden – attól Más, hogy egyszerre teljesen befészkeli magát az, ami éppen olyan, amilyen?
A telefon nem sziszeg rám, a koratél tompa színei ottkünt, mögöttem
a könyveim, és minden ugyanolyan, mint egy pillanattal azelőtt, nem történt semmi különös.
Csak éppen ordítanom kellene.
S csak éppen hallgatok.
Wass Albert
Bejegyezte:
Angyalka
Sírt,sírt.És lassan minden könnyebb lett.Szelídebb,szomorúbb. Mint amikor a vihar villámai elpihennek,tovanyargal a dörgés, és csak az eső esik.Esik és esik,csöndesen és szomorúan,és már nem ijesztő és nem rettenetes,csak bánatosan szelíd, és a szelídsége mögött,valahol messze,már derengeni kezd a vigasztalás.
Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!
Bejegyezte:
Angyalka
Köszönöm hogy velem voltatok az előző évben is!
Az elkövetkező 365 nap mindegyikén úgy tekintek mindenre és mindenkire, mintha először tenném - különösen az apró dolgokra.
Paulo Coelho
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)








