Jaroslav Seifert: Dal

Fehér kendővel integet,
ki messze megy-
valakit nem talál már biztos itt az éj,
valami gyönyörű mindennap véget ér.
Kitárt szárnyakon lebeg a galamb
a légen át, míg hazaér-
mi is megleljük mindig otthonunk,
mindegy hogy csüggedés, remény kísér. . .
Törüld le könnyedet,
kisírt szemedben mosoly legyen és derű:
mindennap kezdődik valami,
valami nagyszerű, valami gyönyörű.