Nagy István Attila:Arcod derűjében

Ha szemedbe nézek, erős vagyok,
jöhet bármi, csak nevetek.
Arcod derűjében én is megfürdök,
s tiszta leszek megint.
De ha szomorúan lehajtod a fejed,
s pilláidon ott remeg a könny,
átfut rajtam a félelem.

Osho :Szerelem

Ha szeretsz...az érzés egész lényedre kiterjed,testedre,lelkedre értelmedre.

Müller Péter: Örömkönyv

Úgy él, ahogy a madár fürdik a tócsában, vagy a hal fickándozik; önfeledten kiugrik a vízből, nem

azért, mert éhes, hanem „csak úgy”. Mint amikor az ember táncra perdül, nem azért, mert valaki fölkéri, hanem mert nem bír magával. Kedve van hozzá. Jókedve. Ezért a kedv szóért hívjuk a mi csodálatos angyalnyelvünkön „kedvesem"-nek azt, akit nagyon szeretünk. És ha valakinek a kedvében jársz, azt jelenti, hogy nagy örömöt okozol neki. Kedvesség nélkül nem tudok elképzelni szeretetet.

Hajdu Mária:Emlékezés

Csak csend és némaság,
reccsenéstelen fa
mit belső kórja rág.
Mégis áll dacolva
szélben és viharban
hangtalanul halva!
Csak csend és nincs tovább
nem hallod sóhaját
már csak a szél dalát.

Farkas István: Szótlanul

Légnek hulló harmata,
égnek földre fagyott
könnye mondja el
helyettem, mennyire fáj:
most,
így...

Dsida Jenő : Fázol

...állsz,
mintha ebben a pillanatban érkeztél
volna valami idegen csillagról. Sírni
nem tudsz, megszorítod a saját kezedet,
aztán egyszerre rájössz, hogy fázol.
Rettenetesen fázol.

 

Sárhelyi Erika:Csendpercek

mint márványban a finom erezet
úgy lopakszik át szívemen a csönd
elringat karján az emlékezet
s a béke mint gondosan vetett föld
lassú-szépen virágzik ki bennem
beborítva a gondok erdejét
csupa illat íz és fény a lelkem
a csend rám lopja könnyű köntösét.

Pilinszky János

Az igazi szeretet - ahogy azt a középkori himnuszköltők elmondották

 - gyűjteménye minden földi erénynek : alázatos,türelmes, szelíd,

áldozatos,hűséges és igazságos.

 

Szabó Lőrinc:November

Az ősz legutolsó virágait
szedem. November siratja magát.
Sárban gázolok a dúlt réten át,
s mintegy válaszként bennem is esik.
S ez így lesz most már mindig, mindig így.
Most lettem öreg, céltalan a vágy.
Gördülne elém az egész világ,
nem jutnék benne, csak a sírodig.
Apró csillagok, kék s arany szemek,
szerények, fakók, ismeretlenek
gyűlnek csokromba, szerényebbeket
már te se kívánhatnál. Gondolatban,
míg szedtem, te kísértél, szép halottam,
s most árván nézem őket : kinek adjam?

Wass Albert: A funtineli boszorkány, II. Kunyhó a Komárnyikon- részlet

 

"-Tudod, milyen az, amikor egy ház üres? Félelmetes az. Az ember áll benne, és érzi, hogy a ház nem él. Nem él. Halott. Üres.
- A falak hidegek, és... hiányzik róluk valami. A dolgok ott vannak mind, de... nincs értelmük. Fölöslegesek. Idegenek. Igen, ez az: idegenek. Minden idegen: az asztal, amit magad faragtál, a pad, az ágy, amin... Minden. A polcok, az edények, a küszöb. A gerendák repedése, a pókhálók, az a sok megszokott apró jel, ami van egy ilyen házban, s ami addig éppen meleggé tette a házat, otthonná, azzal, hogy ott volt... Nem tudom, megérted-e, amit mondani akarok. A ház egyszerre hideg lesz. Olyan hideg, mintha nem is lakott volna ember soha benne. Mintha nem is lehetne lakni benne, olyan hideg. Szinte hallja az ember matatni a kísérteteket. Motozni a gerendák lelkében. Valahogy olyan az, mintha ellenség lenne az ilyen házban, idegen ellenség, rossz. Igen: rossz. Rossz és félelmetes az ilyen ház, amelyik üres. Amelyik nem úgy üres, hogy nincs benne semmi, hanem úgy üres, hogy volt valami benne... érted? És egyszerre csak nincsen. Nincsen. Nem tudom, érted-e ezt, de így van."

Idézet Laurence Binyon „For The Fallen (September 1914)

Ők nem öregszenek meg úgy, mint mi, az itt maradottak: 
Az évek nem fognak rajtuk, sem a múló idő vasfoga. 
A lemenő nappal és pirkadatkor is rájuk emlékezünk.

Falus Juli: Te-hiány

Néha…
Ki kellene bírni még jobban a napokat
mikor semmi hír felőled és csak tapogat
valami napsugár… és játszik a hajammal
de kit érdekel? hogy cicázik a harmattal
a fény mikor a te-hiány topog idebent
a szívemben… még zörög mit néz egy idegen
szempár hogy menjek felé… nekem ez nem való
hogy itt rád várok ez nem lesz soha megálló
neked nem én… csak amolyan átszálló vagyok
kitől lesz néhány jó perc… rég megbeszélt dolog:
én nem… ki kellene bírni amennyit mérsz rám
mert a városodban is összebújnak a fák
mint itt ezen az utcán melyen botladozom
sántán felbukom… egy te-hiányos nappalon

ma nincs hír felőled a szorongás fojtogat
tanulom kibírni még jobban a napokat.

Vecsernyés Anita:Vártalak

Az éjszaka megint egyedül bújt mellém,
De én neki háttal, ébren vártalak.
Álomként takartál be, mikor az éjfél
Végre elhozott...
De a hajnal kitép karjaimból újra...
Süket falak arcára írnám,
Hogy itt bolyonganak még a kimondott szavak,
Mint a kárhozott...
Foggal-körömmel vésném az égre
Rongyfelhőkkel fáradt-néma szavaimat,
Hogy a hajnal vörös tintáján olvasd:
Ma is vártalak...

Joseph Joubert

"Igaz szeretetet csak attól várhatunk, aki természete szerint jóságos és melegszívű."

Válóczy Szilvia:Maradok

Kell, hogy megnyugodjon a lélek,
kell még néhány
egyszerű ének,
hogy mosoly hagyja el arcodat.
s vágyakba rejtett karcolat
legyen minden régi emlék,
de még, ha nagyon is mennék,
maradok.

Csitáry-Hock Tamás

"Van egy mondat. . . "Szükségem van rád. " De hogyan? És miért? Egyszerűen azért, mert vagy, létezel, élsz. Mert megnyugtató érzés számomra a létezésed. Nem lehet megmagyarázni, hogy miért. De nem is kell. Önzés ez? Egy picit, talán. (. . . ) Ám ha te is ugyanezt éled meg, akkor már nem önzés, akkor valóban igazzá, tisztává, önzetlenné válik a mondat."

Fodor Ákos

Állva szomszédos
pellengéreken: m é l y e n
megvetjük egymást.

Mohiner Suresh monológok (Hősök c.film)

Ha élünk azzal, mi bennünk rejlik, lehetőségeinknek semmi sem szab határt. A jövő kilátásokkal teli. A jelen pedig reménykedéssel. De ha megtagadjuk ösztöneinket... és harcolunk legbelsőbb vágyaink ellen... Minden kiszámíthatatlanná válik. Hová vezet mindez? A változásoknak mikor lesz vége? Ez az átalakulás áldás? Vagy átok? Azok számára, kik rettegnek attól, mi rájuk vár.. A legfontosabb kérdés... Tudunk-e valaha változtatni azon, amik vagyunk?

Biegelbauer Pál

A számomra ismeretlen vonásaim azok az emberi magatartásformák,

amelyeket egyáltalán nem,

vagy csak nagyon nehezen tudok elviselni a másik emberben.

Minden, ami zavar a másikban, az a bennem fel nem ismert,

tudomásul nem vett, letagadott személyiségjellemzőm.

Vakok vagyunk önmagunk “rossz” tulajdonságaira.

Gyökössy Endre

Egyszerű és mély igazság ez:minél jobban megszenvedek valamiért vagy valakiért,annál jobban szeretem.

Márai Sándor : Kassai őrjárat

A másik az arányosság.arányosnak lenni,mértéktartónak lenni,az lenni

ami szép,régi szóval kellemesnek neveznek,csaknem annyi,

 mint jogot tudni,miből mennyit van jogunk követelni,

hol és mikor kell felállni az élet lakomájáról,tudni a helyes szót,

s nem mondani egy szóval sem többet,

tudni ölelésben,háborúban,az élet cselszövéseiben a jogos mértéket,

tudni,hogy csak az igazán szép,csak az igazán emberi,ami arányos.

Szabó Lőrinc

Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
megváltoztatni nem lehet.

És ez a megváltozhatatlan,
amit most már vállalni kell,
azzal vezekeltet a rosszért,
hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, jóra oktat:
szeretni, ami emberi -
piszkosságaimból tanultam
másoknak megbocsátani.

Müller Péter

Lelkünkből nemcsak a saját történetünk olvasható ki,

hanem mindazoké,

akiknek a sorsa,akár a legtávolabbról is,összefügg a miénkkel.

Giovanni Pascoli:A MÚLT

Viszontlátom a helyet,hol zokogtam:
és megmosolygom most,hogy ott zokogtam.
Viszontlátom,hol egykor mosolyogtam,
s megkönnyezem most,hogy ott mosolyogtam.

C.E.Shepherd :Ébredő

Zavarba ejtő, hogy olykor átsuhan,
Mint őszi, sápadt szél
hulló levelű fák ágait csókolva,
Gondolataimon a szó:
hiányzol...
Méla, rímtelen hangulatban...

Paulo Coelho

Az vagy, akinek hiszed magad. Ne ismételgesd folyton, amit a "pozitív gondolko­dás" hívei sulykolnak, hogy "igen, szeretnek, igen, erős vagyok, igen, meg tudom csinálni". Nem kell mondogatnod, hiszen ezt már tudod. (...) Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságodon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz.

Andrew Matthews – Barátkozni jó

“Amikor valaki csalódást okoz, választhatsz: elkezdheted kritizálni, sértegetni és zavarba hozni, vagy pedig megpróbálhatod helyre hozni a problémát.”

Nagy István Attila

Nyakadba csókoltam a vágyat
s örökös foglyod maradtam
ódivatúan olykor nevetségesen
felfedező voltam mert testedre vágyakozva
magamat is megismertem
nemcsak akartam hanem mertem is
egy életre megszeretni.

Zeneidő

Fodor Ákos: Zeneidő

mikor az élet

bocsánatot kér azért,

amilyen máskor.

Hatos Márta :A szívem fáj

Nem, drágám, nincs semmi baj,
Csak a szívem fáj egy kicsit.
A szívem fáj, ahogy szokott.
Vergődik, fölsír, bús-rekedt
gyerek-panasszal. Hagyni kell!
Ne szóljon hozzá senki és
ne dédelgesse sebét!

Egyedül elapad a könny
és elcsitul a szenvedés...
Kábultan szétnéz, még szipog,
de este már aludni fog,
holnap már játszik...fölnevet.
A szívem fáj. Most hagyni kell,
mint egy kis síró gyermeket.

Borisz Akunyin

Az élet nem egy könyv, amelyben csak a valaki által előre megírt sorok mentén lehet haladni. Az élet síkság, melyben utak megszámlálhatatlan sokasága van; minden lépésre újabb elágazás nyílik, és az ember mindig szabadon választhat, hogy jobbra vagy balra forduljon. S aztán jön az újabb elágazás és az újabb döntés. Mindenki ezen a síkságon lépked, mindenki maga dönti el, melyik utat, melyik irányt választja - ki a napnyugta, ki a sötétség felé megy, ki a napkelte, a fény forrása felé. És soha, még az élet legutolsó pillanatában sem késő megfordulni, és egészen más irányba indulni, mint amerre hosszú-hosszú éveken át ment az ember.

Bognár Barnabás: Fájdalom

Érzem a kezemen, a vállamon,
a csendben, a zajban, valahol...
érzem a pillanatban,
érzem, hogy itt maradtam,
érzem, de el nem mondhatom;
tudod..., tudod ez a fájdalom.

N. Horváth Péter:Szerelem

Mint az ágaktól búcsúzó megnyúlt esőcseppek,
úgy rezdülnek bennem a feléd vonzó erők,
ahogy szürkületkor fényjelek születnek
egy várost rajzolva ki a szemlélődő előtt.

Mert minden egyes csodát újra költ a holnap.
Hisz tudja, ez az érzés elavulhatatlan,
és szeretném, ha úgy éreznél hozzád tartozónak,
hogy sarokkőnek lássál, ha szétnézel magadban.

Antoine de Saint-Exupéry

Amikor az emberek gyűlölködnek, ne hallgasd végig gyűlölködésük okainak hülye felsorolását. (...) Úgy építették gyűlöletüket, mint valami templomot, ugyanazokból a kövekből, amelyekből a szeretetet is felépíthették volna.

Fekete István

A szerelem vak, s jó, hogy vak, mert vakság nélkül nem lenne szerelem, nem lenne vágy, nem lenne más, csak zsugori enni vágyás, amiből nem lennének utódok, hogy megfürödjönek a nász borzongató, érthetetlen szépségében.

Utassy József: Szerelemhajnal

Te fölkelő-nap-arcú!
Hajadba hálni jár az éj.

Te tavirózsa-kedvű!
Szép vagy. Beúszom érted.

Csurog a fény majd rólam!
Körülcsoboglak: nyílj ki.

Virradó Szerelmem!

Fejemet lehajtom:
koronázz meg engem.

Stephenie Meyer

Alkonyodik. A legkönnyebb időszak. De a legszomorúbb is, bizonyos tekintetben... egy újabb nap vége, az éjszaka visszatérte. Semmi sem olyan kiszámítható, mint a sötétség.

Müller Péter

Tisztelni kell a gondokat,a fájdalmakat,az életnek azokat a területeit,ahol a dolgok nem mennek simán.

Nagy Endre

Az igazi szerelem a végtelenbe nyújtja és érezhetetlenül könnyűvé párolja a kötelékeket. És mégis a legszívósabb kötelék ez, ami embert emberhez fűzhet: a bizalom. Az igazi szerelmespárt nem azok jelképezik, akik egymáshoz bújva, egymás szemében mereven megbűvölődve, vakon és süketen lebegnek a zajló világban. Az igazi szerelmesek szabadon, derűsen mennek a maguk útján még akkor is, ha ez az út jobbra-balra messze viszi őket egymástól. Elfogulatlanul, szabadon nézik az élet kínálkozó szépségeit és tiszta szívvel gyönyörködnek bennök. A tépelődő féltés helyett a hit bizonyossága van bennök, ez teszi őket olyan derűsekké. És ha néha a távolból összeakad a tekintetük, egy-egy mosollyal üzennek egymásnak, hogy semmi baj sincs.

József Attila: Az árnyékok

Az árnyékok kinyúlnak,
a csillagok kigyúlnak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod.

Pilinszky János

"Az igazi szeretet próbája egyedül az,
hogy nem fél a másik ember szeretetétől,
hogy elegendő benne a szelídség,
a türelem és az alázat ahhoz,
hogy elfogadja azt."

Mikszáth Kálmán

A szívnek bajos parancsolni.A szívnek jogai vannak (...).Te nem ismered a szívet.A szív mennydörgős jószág (...).Könnyen megtörik!

J. R. Ward

Azt hitte,ha életben találja, az elég lesz ahhoz,hogy tovább élje az életét - de a gondolat,hogy itt él valahol ezen a bolygón,de nem vele,furcsa mód szinte megbénította.

Csitáry-Hock Tamás

 

Mennyit várunk a legszebb pillanatokra, és milyen gyorsan tovatűnnek… És amikor a pillanatnak teste, lelke, és neve is van, akkor úgy tűnik, még gyorsabban suhan tovább. De a pillanatok nem vesznek el soha. A legszebb pillanatokból áll össze az a kép, amit Életnek nevezünk. Az összes többi csak áthidaló két szép között. Azokra is szükség van, de az Élethez nem elegendőek. Olyanok, mint a vászon, meg a festék és az ecset. Szükségesek, de a Mona Lisa-hoz mindez kevés. Ahhoz kellenek a szép és titokzatos pillanatok. Az időbeli pillanatok, és az a pillanat, amelynek teste, lelke és neve van. A szép és titokzatos pillanat...Úgy hívják: Kedves.

Létezik ilyen Pillanat.

Fodor Ákos

Oldódó képed
kicsordul szememből és
arcomra szárad.

Jókai Anna

Vannak esetek,amikor hallgatni valóban arany,de bizony vannak esetek,amikor viszont hallgatni bűn.

Bartalis János

Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...
... Szívem ős mély dobbanását
várom a csendes éjben.

Lucy Maud Montgomery

Képtelen volt sírni - "ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez."

Anthony de Mello :Derűs nyugalom

- Van-e valami mód arra, hogy megmérjük lelki ellenálló képességünket?
- Több is.
- Csak egyet mondj!
- Számoljátok meg, hányszor lesztek nyugtalanok egyetlen nap
   folyamán!

Csitáry-Hock Tamás :Van a tél

A mozdulatlanság állapota. Az alvás, a várakozás állapota. A szomorú szépség állapota. A csend, a hideg, a fagy, a jég, a hó. A hó gyönyörű. Szomorúan gyönyörű. De nem csak szomorúság, nem csak fagy van
a télben. Hanem jó is. Az, hogy véget ér. Ezt mindig, minden évben biztosan tudhatjuk. Véget ér. Hogy mikor, nem tudjuk. Lehet, hogy hamarosan, lehet, hogy sokára. De biztosan vége lesz. És ezt várjuk.
Ez tartja bennünk a lelket, tudjuk, hogy érdemes élni, várni, mert
lesznek szebb napok. Amikor minden megmozdul, minden felébred,
és minden szép lesz megint. Csak várni kell és hinni. Nem is hinni
- tudni. És türelmesnek lenni. Ez a legfontosabb. És ha megérkezik a tavasz, elfelejtünk minden mást. A hideget, a szomorúságot, a fagyot,
a mozdulatlanságot.

Igen, most tél van. De lesz tavasz.

Csoóri Sándor

Annyi a vers,mint sétálóutcákon
az ember.Jönnek,nyomulnak,lökdösődnek
s falhoz szorítják nehéz szívem.