Jóval könnyebb egy ember lelkét elvarázsolni, mint a varázslatból fölébreszteni.
Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra, egy
pillanatra sem szabad elengedni.
Egy napon valóság lesz!
Tudd, ha valami fáj, hogy ilyenkor nemcsak a múltadat temeted, hanem a
jövődet is szülöd éppen.
A fájdalom ördöge az kiáltja benned: "Ez örökké
így marad!" Te pedig tudd, hogy hazudik. NEM MARAD ÍGY!
Ha többféle út kínálkozik számodra, és nem tudod, melyiket válaszd,
semmiképp se bízd a döntést a véletlenre, hanem ülj le és várj. Várj még
és még. Ne mozdulj, ne szólj, csak hallgasd a szíved. S mikor beszélni
kezd hozzád, állj fel, és menj, amerre visz.
Mindenki sérül élete folyamán. Azonban az a tapasztalatom, hogy manapság
sokan állandóan sebeik körül forognak. Él bennünk a vágy, hogy
gyermekkorunk összes sérüléseit felfedjük, hogy aztán feldolgozhassuk
őket. Úgy gondoljuk, minden sebet el kell tüntetnünk, mindent, ami
bennünket beteggé tesz, ki kell radíroznunk. Ám ez az út zsákutcába
vezet. A helyes út az, ha megbékélünk sérelmeinkkel.
A sebeket értékként fogom fel. Ott, ahol megsebzett vagyok, ott vagyok érzékeny az emberek iránt. Jobban megértem őket. Sőt mi több: ahol sebzett vagyok, ott kerülök érintkezésbe saját szívemmel, igazi énemmel.
A sebeket értékként fogom fel. Ott, ahol megsebzett vagyok, ott vagyok érzékeny az emberek iránt. Jobban megértem őket. Sőt mi több: ahol sebzett vagyok, ott kerülök érintkezésbe saját szívemmel, igazi énemmel.
A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A
virágok újra kinyílnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a
nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod
erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy
kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?
Ilyen ember vagyok – mert ilyenné tettem magam.
Ha másmilyen ember akarok lenni – olyanná kell tennem magam.
- Isten veled - mondta a virágnak.
A virág azonban nem felelt.
- Isten veled - ismételte.
A virág köhintett. Ezúttal azonban nem azért, mintha megfázott volna.
- Ostoba voltam - mondta végül a kis hercegnek. - Kérlek, ne haragudjál rám. Próbálj meg boldog lenni.
A kis herceget meglepte, hogy nem kap semmiféle szemrehányást.
Tanácstalanul állt, kezében a burával. Sehogy sem értette a virágnak ezt a kedves szelídségét.
- Hát igen, szeretlek - mondta a virág. - Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni... Hagyd békén azt a burát. Nem kell.
- De a szél...
- Egyáltalán nem vagyok olyan náthás... Virág vagyok: jót fog tenni az éjszaka hűs levegője.
- De az állatok...
- Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. Állítólag olyan szépek. Meg aztán ki más látogatna meg? Mert ami téged illet, te messze leszel. A vadállatoktól pedig egy csöppet sem félek. Nekem is vannak karmaim.
És ártatlanul megmutatta a négy tövisét.
- Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan - tette hozzá. - Idegesítő... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.
Nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa. Kevély virág volt.
A virág azonban nem felelt.
- Isten veled - ismételte.
A virág köhintett. Ezúttal azonban nem azért, mintha megfázott volna.
- Ostoba voltam - mondta végül a kis hercegnek. - Kérlek, ne haragudjál rám. Próbálj meg boldog lenni.
A kis herceget meglepte, hogy nem kap semmiféle szemrehányást.
Tanácstalanul állt, kezében a burával. Sehogy sem értette a virágnak ezt a kedves szelídségét.
- Hát igen, szeretlek - mondta a virág. - Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni... Hagyd békén azt a burát. Nem kell.
- De a szél...
- Egyáltalán nem vagyok olyan náthás... Virág vagyok: jót fog tenni az éjszaka hűs levegője.
- De az állatok...
- Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. Állítólag olyan szépek. Meg aztán ki más látogatna meg? Mert ami téged illet, te messze leszel. A vadállatoktól pedig egy csöppet sem félek. Nekem is vannak karmaim.
És ártatlanul megmutatta a négy tövisét.
- Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan - tette hozzá. - Idegesítő... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.
Nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa. Kevély virág volt.
Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Néha széles az egyik út,
aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak
alkalomnak tekintjük. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van.
Minden út összefut végül egyetlen közös célban, s akkor megállunk,
csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a
sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül
eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van.
De ezt
csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.
Nem vagyok ellene a varázslatoknak, de vannak rossz varázslatok is.
És ha ebben élsz, nincs más menekvés, csakis a felébredés.
Hidd el, nemcsak az álom, a valóság is lehet szép.
És ha ebben élsz, nincs más menekvés, csakis a felébredés.
Hidd el, nemcsak az álom, a valóság is lehet szép.
A szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem
már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő
közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: te vagy az!
A legerősebb emberek nem mindig azok, akik nyernek, hanem azok az emberek, akik nem adják fel, amikor vesztenek.
A sikeres emberek egy helytelen irányba tett lépést értékes
tapasztalatként élnek meg, míg a sikertelenek a rossz irányt kudarcként
fogják fel.
Éppen azokban az időszakokban állsz készen arra, hogy egy nagy ugrást
tegyél, amikor minden rosszabbodni látszik. Amikor úgy érzed, sehová sem
jutottál, egy helyben topogsz, sőt visszacsúszol, akkor valójában azért
lépsz hátra, hogy lendületet vegyél a starthoz.
A jó jót, a gonosz gonoszságot szül, és ha jóságodat gonoszsággal
viszonozzák is, nincs más választásod, mint hogy jobb legyél azoknál,
akik rosszul bántak veled.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
