Pálnagy László

Szenvedéseim körfolyosóján:
révült önmagamba botlok.
Egymásnak esünk! Vívódunk:
csorbult tőreink csüggedten csendülnek.

Kornis Mihály

A viszony: együttérzés. De nem csak együtt-érzés: együtt-értés, beleélés is, együttes megnyilatkozás, közös teremtés. Amiben ez nincs, lényegtelen. Csak a valóságot tiszteld meg azzal, hogy elfogadod. Valóságos az, amivel vagy akivel viszonyt lehet kialakítani. A viszony intim, vagyis diszkrét: biztos. A viszonyban a felek egymásnak élnek. Te és én mindennel és mindenkivel párbeszédet folytatunk, amennyiben egymással viszonyban állunk. Ahogyan a föld az éggel, egyik fűszál a másikkal, a víz a Nappal, úgy légy te is velem. Én is úgy szeretnék lenni teveled, édes egy világ. Szeretnéd tudni bennem a helyed?

Wass Albert

Mikor a te szemedbe néztem,
érzem, egy kissé messze néztem:
mert Te a Nap rokona vagy,
s nekem a Nap az ellenségem.

Márai Sándor

Valami eltört benne, s a sebesült ember már csak védekezés volt, szabatosság, megközelíthetetlen tartózkodás.

Albert Camus

Hinni akarom, hogy erősnek és boldognak kell lennünk, mert csak így segíthetünk az embereken a bajban. Aki csak vonszolja az életét, és összeroppan a súlya alatt: senkin nem segíthet.

Neil Gaiman

Nem a zuhanástól félek... attól félek, amikor vége.

Oscar Wilde

- Oly édes a bizonytalanság. A köd csodássá varázsolja a tárgyakat.
- De ködben nem látjuk az utat.
- Édes Gladys, minden út egyfelé vezet.
- Hova?
- A kiábrándulásba.

.kaktusz

Azt hiszem, csapdába kerültem.
Ha megkérdezem magamat, tudnék-e veled menni,
ha hívnál,
ha megtehetném, hogy veled menjek, elmennék-e,
akkor a válasz egyértelmű.
Nem.
Hogy is mennék veled, egy idegennel.
Ha megkérdezem magamat, akarnék-e nélküled élni,
a válasz egyértelmű.
Nem.
Hogy is tudnék nélküled élni, olyan a kérdés,
mintha azt kérdezném magamtól,
akarok-e kéz nélkül,
akarok-e szív nélkül élni.
Hogy is tudnék önmagam nélkül élni.
Megszerettelek, mint egy idegent,
idegenként szerettelek meg.
És te mindvégig idegen maradtál nekem,
és én mindvégig idegen maradtam neked.
Megszerettem benned,
az idegenben önmagamat.
Megszeretted bennem,
az idegenben önmagadat.
Ha Téged nem szeretnélek,
magamat nem szeretném.
Látod, én,
aki kicsit idegen voltam mindig,
és mindenhol, most,
hogy még idegenebb legyek,
beleszerettem az idegenbe.

Kérlek, segíts.

angyalok...

"Az angyalok is elfáradnak egyszer. Bár örökké élnek,nekik is szokott fájni az élet, de tudják - tovább kell menniük, segíteni másokon, hiszen ezért élnek."

"Tiltakoztam, miért vagy más,
Távol éreztelek tőlem,
Rájöttem, az vagy,
Mi hiányzik belőlem."

Tornay András

Amikor gyilkolsz
Amikor elkeseredetten reszketsz
Amikor menekülsz
Amikor nincs időd pihenni
Amikor csordultig telve vagy
Amikor teljesen üres vagy
Amikor a legszebb ruhádba rejted önmagad
Amikor meztelen vagy
Amikor megtalálod amit elveszítettel
Amikor elveszíted amit megtaláltál
Amikor vonz ami taszít
Amikor taszít ami vonz
Akkor szeretsz igazan

Ma meztelen és üres vagyok.

Őri István - Ne írj ...

Ne írj, ha nem lehet,
csak gondolj rám,
s ez elég
- tudom, hogy megteszed -
mert a gondolat
ideér,
a gondolat
elér
nincs idő,
nincs messzeség,
csak diadal
a gondolat
megvigasztal...

Ne írj, ha nem lehet,
csak gondolj rám,
mindig
kedveset, szépeket,
sötétet, napfényt,
lépteket
feléd,
felém...

a gondolat elér...

Erich Maria Remarque

Valószínűleg mindnyájan félünk valamennyire a nagy szavaktól. Olyan rettenetesen sokszor hazudtak már általuk. Talán az érzéseinktől is félünk. Már nem bízunk bennük. (...) Mégis szükség van rájuk. Különben hogyan lehetne élni?

Donászy Magda: Hóvirág

- Hóvirágom, hóvirágom,
mi újság a világon?

- Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap,
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.

- Ó, be szép ez virágom!

kaktusz.

Tudod, sokszor szégyellem,
magamat szégyellem ezért a szerelemért,
ó nem, nem a világ előtt,
ők úgyse érthetik, hanem előtted,...
amiért, csak szavak, szavak, és én mégis minden nap újra megterítek Neked, kínálom feléd, mint, ki bizonygatja szeretetét, nézd, még ez is itt van a szívemben, ez is a szerelmem, szerelmünk szülötte, óvatosan teszem eléd képzeletbeli asztalra teszem, fogyaszd, a tiéd, vigyáztam rá, mérget közelébe sem engedtem nehogy ártson Neked, nem loptam, senkitől el nem vettem, a szeretetünk ültette, locsolta, és aratta le, mint friss ropogós kenyeret az asztalodra teszem, fogadd szívesen, épülj belőle, ne sajnáld, ha elfogy, holnapra lesz friss, szavakból áll, de, aki adja, jószívvel adja, számodra gondozta, Neked aratta.

Fodor Ákos:P. J.

Semmi sem kezdődött azzal,
hogy az anya kilökött magából.

Semmi sem végződik azzal,
hogy az atya magához ölel majd.

Világ sebe: lüktetek, hegedek.

Szabolcsi Zsóka: Holnap sem

Sejtelmes lebegés,
fájdalmas mámor,
tűnékeny pillanat,
tündöklő zápor.
Könnyező játék,
röpködő fények,
kavargó álmok,
éhező lélek.
A ma is nehéz volt,
s hiába a könnyek,
hiába törlöm le,
holnap sem lesz könnyebb.

Osho: Az élet misztériumai

"Ha mindig többet akarsz, akkor elmulasztod azt, ami már eleve a tied."

intés

"Pontosan abban a pillanatban,
amikor kezd minden jól menni,
akkor kell még jobban odafigyelni."

Harcos Katalin: Érints meg

Nyújtsd a kezed!
Érintésed varázsa
csodával telít.

Johann Wolfgang Goethe: Rád gondolok

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!

Charlaine Harris

"Ha én egyszer sírni kezdek, akkor úgy néz ki, hogy nem tudom többet abbahagyni. Ledolgoztam előre a kisebb boldogtalanságok sírásadagját is."

Eörsi István: A harmonikus élet receptje

Ha bánt valami,
szedj mélyről a tálból,
szedj még egyszer és menj,
légy máshol.

Tisztára törölt
szemüvegedet vedd le.
Megbékélt szemmel nézz
elhülyülő szemekbe.

Elviselhető lesz
az elviselhetetlen,
de nem lehetséges,
ami lehetetlen.

Mi elfogadhatatlan,
- mert a szív belefásul -
azt ne fogadd el, sőt
ne is vedd tudomásul.

Eötvös József

Senkit sem törölhetünk ki szívünkből anélkül, hogy helyén – ahol neve állott – egy sötét folt ne maradna vissza.

Alkyoni Papadaki

Az élet szép. Higgy nekem. Megéri, hogy megszüless, még ha fájdalmas is olykor. (...) De mindig tartsd eszedben, kis barátom, hogy holnap megvirrad, és új nap kezdődik. Az élet sehol nem áll meg. Ne zavarjanak meg azok a nyomorultak, akik úgy meghúzzák a lelküket, mint a hátizsák száját. Az ember olyan, mint a fa. Virágzik, gyümölcsöt hoz, lehullatja a levelét, aztán kezdi elölről.

József Attila

Csak te tartasz foglyul engem
S csak a szívem csupa seb;
A neveddel ajkaimon
Halok meg! - úgy édesebb.

Maggie Stiefvater

Ott voltam, majdnem egy karnyújtásnyira, és mégis ezer mérföldre tőle.

Paulo Coelho

Egyetlenegyszer mertem megkérdezni tőle: "Miért szeretsz te engem?"
Azt felelte: "Fogalmam sincs, de egyáltalán nem is érdekel."

Egy nap...

"Egy nap találkozunk vele, egy nap csak úgy hirtelen, mikor már lemondtunk mindenről.
Akkor megnyílik az ég s mintha egy hang azt kiáltaná: "Itt van!". Olyankor így érezzük, hogy annak aki így felénk jön, mindent el kell mondanunk, mindenünket oda kell adnunk mindent fel kell áldoznunk! Nincs szükség magyarázkodásra, egyszerre kitalálunk mindent. Már láttuk egymást álmainkban. Egyszóval itt ez a kincs, miután annyit kerestük, itt előttünk, itt ragyog, itt szikrázik. S mégis mindig kétkedünk, nem merünk hinni a boldogságban; kárprázva nézzük, mint amikor a homályból a fénybe lépünk."

A legjobb és leggyönyörűbb dolgokat a világon
nem láthatjuk és nem érinthetjük.
Csakis a szívünkkel érezhetjük őket.

Ady Endre: Élni, míg élünk

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

Igen: nagyot akarjunk,
Igen: forrjon agyad,
Holott tudjuk, hogy milyen kicsinység
A Nagy.

Igen: élj türelemmel,
Igen: hallgass, ha fáj.
Várd meg, hogy jöjjön a nagy professzor:
Halál.

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály,
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

Dan Millman: A szellem törvényei

♥Ha nem szenvedted volna el azt, amit elszenvedtél, akkor emberi lényként nem lenne mélységed, alázatod, együttérzésed.

Lázár Ervin

Reggel, elindulván a világba utcai ruháival együtt mindenki magára ölti a páncéljait is. Eleve védekezni akar mindenféle tüske, bántalom ellen. De mekkora öröm, ha valaki olyannal találkozunk, akinek jelenlétében legalább páncéljaink egy részétől megszabadulhatunk!

Paulo Coelho

Bizonyos viharok, mielőtt betörnének a kertünkbe, apró üzeneteket küldenek, melyekkel lustaságból nem foglalkozunk.

Kerstin Gier

Amikor az ember elveszíti a szívét, akkor jár a legjobb úton és megállapíthatja, hogy van szíve.

Osho

„Az életben nem minden igényel magyarázatot. Nem a mi feladatunk, hogy bármit is elmagyarázzunk másoknak.
Minden, ami mély, mindig megmagyarázhatatlan. Az, amit meg tudsz magyarázni, nagyon felszínes. Vannak dolgok, amiket nem tudsz megmagyarázni.
Ha szerelmes leszel valakibe, hogyan magyarázod meg, hogy miért lettél szerelmes? Minden válaszod ostobán fog hangzani: az orra miatt, az arca miatt, a hangja miatt. Ezek a dolgok mind említést sem érdemelnek – de valami van abban a személyben. Azok a dolgok feltehetően részét képezik annak, amiért szereted őt, de az a „valami” mindennél nagyobb. Az a valami több mindennél.”

Tóth Éva :SZÓTÁR

Az ember azt mondja: száj
és egy szájra gondol.

Azt mondja: szem
és az a szem jut eszébe
amelyikbe önmagát nézte.

Azt mondja: kéz
és a simogatásra gondol.

Azt mondja: ember
és nem gondol csak egyetlen egyre
akit szeretett s aki őt szerette.

Messze vagy...

Messze vagy,
megfoghatatlan köddé leszel,
s én Veled,
az álmaimat veszítettem el.

Tudom, a könny sosem lesz édes,
sós íze van a feledésnek, s az
éjszakai, lidérces álmok helyett,
visszakaptam a reggeleket.
Nem őriznek bennünket a csillagok,
nem fájnak már - nem fájnak? -
a téged idéző gondolatok,
elcsendesedett a szívem is,
nem dobol már. Elengedtelek.
Nincs többé te és én,
csak azt tudom; nagyon szerettelek.

Messze vagy,
megfoghatatlan köddé leszel,
s Veled együtt
én, az álmaimat veszítettem el.

Hová lesz a szerelem?

Amikor átéled, amikor elborít, amikor hatalmába ejt, akkor azt hiszed: örök. Hiszen nincsen semmi más, ami ennyire fontos neked, ami ennyire felemel és felrepít, ami ilyen csodálatos és szinte elviselhetetlenül szép... De aztán történik valami - ki tudja, miért, ki tudja, hogyan - s csak egy égő hiányérzet marad. Eltűnt, elillant, már nem perzsel, már nem fáj, csak egy különös, édes emlék lesz belőle, amit bármikor felidézhetsz, de uralma többé nincsen feletted. Azután valamikor, valahonnan megint előkerül, hirtelen, észrevétlenül lecsap újra, s te csak azt veszed észre, hogy ugyanaz az erő tart fogva, mint régen, csak annyi a különbség, hogy már másvalaki idézi elő benned ezt a csodát. Másik arc, másik hang, másik ember. Hogyan lehetséges ez? Melyik a valódi, az igazi szerelem? Vagy ilyen nem is létezik, csupán mi nem vagyunk érettek rá, s ezért nem marad velünk? Miért, honnan érkezik és mikor, miért kell eltűnnie az életünkből? Hová lesz a szerelem?

Ismerni valakit

Mikor mondhatod el valakiről teljes bizonyossággal azt, hogy igazán ismered? Hány nap, hónap vagy év, hány közös élmény, mennyiféle élethelyzet kell ahhoz, hogy tudd: ismered a másikat? Néha, mint egy lassított felvételen, látod őt, kívül-belül: amit érez, amit gondol, ami az ő valója, s már a szavak sem fontosak... Hányszor csodálkozol rá, hányszor találsz benne újabb és újabb meglepetéseket, melyek után már nem jöhet következő...? Hányszor kell végigsétálnod vele a pokol tornácán, szorosan fogva a kezét, s adni erődből, míg csak teheted, s hányszor kell szárnyalnotok együtt, közösen, tudva azt, hogy ha elkövetkezik is a zuhanás, már tudjátok, hogy egymásból hogyan nyerhettek erőt...
Ismerni – és szeretni, vagy ismerni - mégis szeretni...

L A S S Ú T Á N C

"Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán? Hallgattad, mint
az esőcseppek földet érnek tompán? Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes
röptét, Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét? Lassítanod kéne. Ne
táncolj oly gyorsan. Az idő rövid A zene elillan... Átrepülsz szinte minden
napodon? S amikor kérded: "Hogy s mint?" meghallod a választ? Mikor a
nap végetér, te ágyadban fekszel, tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idő rövid.. A zene elillan...
Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"? És láttad a
rohanásban, amint arcára kiült a bánat? Vesztettél el egy jó barátot, hagytad
kihűlni a barátságot, szerelmet, mert nem volt időd felhívni, hogy annyit
mondj: Szia! Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idő rövid. A zene
elillan. Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj, észre sem veszed az
út örömét. Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz, olyan ez, mint egy
kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz
szinte egy perc alatt. Az Élet nem versenyfutás. Lassíts, ne szaladj oly
gyorsan. Halld meg a zenét mielőtt a dal elillan."

Jules Renard

"Amit nem kapunk meg,azt örökké szeretjük."

Ma éjjel...

Ma éjjel a semmi sem olyan,
mint amikor olyan, amilyen.
Sétál a Hold a háztetőn,
zsinóron húzza maga után a szívem.

Gyakran

Gyakran megesik az életben, hogy elfelejtjük azokat a dolgokat, amikre emlékeznünk kellene, és olyan dolgokra emlékszünk, amiket el kellene felejtenünk...

Miért?...

Miért akkor fogynak el a szavak,
amikor leginkább kellenének,
Miért akkor tűnsz el egyből,
amikor igazán szeretnélek?

Picoult, Jodi Lynn

Hány éves az ember a mennyben? Mert ha odafönt tényleg a mennyország van, akkor világos, hogy ott mindenki a legjobb formájában mutatkozik. Nem hinném, hogy azok, akik öreg korukban halnak meg, mind fogatlanul és kopaszon járkálnak a felhők között. Ez persze egy csomó további kérdést vet fel. Aki felakasztotta magát, az vajon kékre püffedten, kilógó nyelvvel sétálgat? Ha a háborúban valakinek levitte a lábát egy akna, akkor féllábon csinálja végig az örökkévalóságot? Szerintem választhatsz. Kitöltöd a jelentkezési lapot, amiben megkérdik, hogy csillagos vagy felhős kilátást szeretnél-e, hogy csirkét, halat vagy mannát kérsz-e vacsorára, és hogy hány évesen szeretnél mutatkozni a többiek előtt.

“Két kis érzelmet sok kilométerrel elválasztani egymástól, olykor elegendő arra, hogy nagy szerelmet hozzon létre.”

Szabolcsi Zsóka

Tükrömbe bújtál.
Rám mosolyogsz, ha néha
könnyezve nézlek.

szavak nélkül

Szeretetben éltél köztünk gazdagon
Mint a Tavasz, elmentél egy napon.
Minden virágban Téged látunk -
Mindig hazavárunk.

fájdalmasan gyönyörű dal...

Nem feledkezhetünk meg róla, nem felejthetjük el, hogy mennyire szerettük, csak mert fáj. Szerinted ő elfeledné, mennyire szeretett minket? (...) A szívünkben őrizzük meg őt, és az imáinkban. És ennek így is kell lennie.