Bontsuk le falainkat! Merjünk hinni, bízni és szeretni! Még ha védtelenek is leszünk általa, sebezhetők, de a régi színjátékok már nem folytathatók. Magadat kell átalakítani, ha sorsodon változtatni akarsz. Ha belül változol, megváltozik a “kívül” is. Lelked sugárzása messzire hat, átvarázsolja a külvilágodat. De magadon kell kezdeni! Ha külső harmóniára vágysz, először magadban kell összhangot teremtened. Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra. Akiben ez a “benső mágnes” működni kezd, nem akarja a másikat sem elnyomni, sem manipulálni - úgy vonz, hogy mindenkit meghagy a maga szabadságában. Az emberek ezt megérzik. A vonzásnak ezt az ellenállhatatlan erejét pedig szeretetnek hívjuk.
BOLDOG ÚJ ÉVET!
A szívem a tiéd, mióta először megláttalak, és a két kezed között tartva a lelkem és a testem vigyáztál rám.
Az élet, kedvesem, teljesség.
Az élet, hogy egy férfi és egy nő
találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az
esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást,
egyik feltétele a másiknak.
Ebből a teljességből lesz valami, ami
összhang, s ez az élet.
Van az üzenet. "Az" üzenet. Az az egy. Az egyetlen.
Ebben az üzenetben
nincsenek szavak, nincsenek betűk.
Ebben az üzenetben nincsenek képek,
nincsenek hangok. Ezt az üzenetet nem hallod, nem látod, nem olvasod.
Ebben az üzenetben egyetlen dolog van csupán.
Egyetlen... egyetlen...
szerelmes... szívdobbanás.
Szeretetről nem lehet csak fejjel írni - szív is kell hozzá.
Ha felvillan bennem egy gondolat, addig nem írom
le, míg ez a varázslatos zene föl nem emel a földről, s nem kezdek a lágy ütemre, ha csak képzeletemben is,táncolni.
Igen! A szeretet: boldog lelkek tánca.
Nem vad, de lágy, lebegő, időtlen ringás.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon.
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon.
Szenvedéseid és megpróbáltatásaid között se add fel a reményt, mert
szereteted küzdelmét látva Isten képes lebontani a fájdalom
töviskoronáját, és szent Lelke által győzelemre segít.
A Jóság a természet legtisztább,
leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt, és
sohasem rombol.
Adtál-e már a benned rejlő Jóságból teljesen önzetlenül
úgy, hogy semmi viszonzást nem vártál érte?
Mindenkinek a lelkében egy dal van, ami csak az övé.
Senki másé.Ez az ő boldogsághangja.
Te ismered a magadét?
A végzetben hiszek – felelte természetesen –, a végzetben, amelyet mi
csinálunk és aztán elfogadjuk.
Az életben hiszek, a változatokban,
melyek végül mind csodálatosan összeillenek, a sok részletből egész
lesz, egy ember és egy élet.
Szeretném tudni Istenem, hogy mindazt,
Amire most tanítasz,
Hol fogom majd használni.
Itt vagy odaát?
Próbáljuk hát megismerni és magunkévá tenni ezt a gyönyörűséges szót, hogy BOLDOGSÁG.
Induljunk el együtt az erdőben.
Mielőtt az első lépést megtennénk, el kell mondanom, hogy mióta csak az eszemet tudom, ez volt
életem egyetlen és mindennél fontosabb alapszava!
Én nem akartam sem bölcs, sem művész, sem hős, sem istenhívó lenni - csakis boldog ember
akartam lenni!
Ez a vágyam röpített néha a magasba, és vezetett a mélybe, olyan tövises bokrok közé, amelyeken
alig tudtam átgázolni.
Mindez azért volt, mert nem ismertem sem az erdőt, sem önmagamat. Valami homályos ösztön s
egy teljesen eltompult szimat vezérelt: ha valami jó szagú volt, azonnal bekaptam, s csak utólag jöttem rá, hogy méreg. És mentem, mentem tovább.
Ez az ösztön olyan erős volt bennem, hogy a legkisebb boldogtalanságot is alig tudtam elviselni.
Irigyeltem embertársaimat, akik nemhogy a boldogság hiányát, de a szenvedést és a
kilátástalanságot is rendkívül jól tűrik: a legforróbb és legsivatagosabb élethelyzeteket is hosszan elviselik.
Úgy éreztem, sokkal „strapabíróbbak”, mint én.
Számomra a tűréshatár jóval alacsonyabb volt, s már pusztán az a tény, hogy nem vagyok eléggé
boldog, azonnal önvizsgálatra és cselekvésre kényszerített.
Ha pokolba zuhantam, még le sem értem a fenekére, máris azt kérdeztem: „Mi a jó nekem ebből?”
Ennyire fontos számomra ez a szó.
Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed.
Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállasz.
És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek,
egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket, amiket az ember számára megteremtett az Isten.
A jóságot, a szeretetet és a békességet.
Te minderről semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted,
és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő.
A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül,
bárányfelhőket pöfékel nagy kék pipájából, és jóságosan alámosolyog.
Szívedből szólj, s másoknak küldd el azt, Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt, Segítsd fel azt, ki előtted lent hever, Ápold a lelkét, mert többet érdemel. Ha megbántanak, - porold le lelkedet! Ne őrizgesd a vélt sérelmeket. Gyarlók vagyunk, s már túl érzékenyek. (Szótüskék szúrják az érző lelkeket.) Ha így teszel, lelked is felderül, A békesség madara a válladra ül. Szívedet boldog nyugalom járja át, És ezt az érzést másoknak add tovább!
Csak szavak, betűvé
gondolt érzelmek,
leírt gondolatok.
Mikor olvasod őket,
szíved érintik, lelked
simogatják, könnyed
csordul tőlük,
vagy néha mosoly
születik ajkadon.
Pedig csak szavak.
gondolt érzelmek,
leírt gondolatok.
Mikor olvasod őket,
szíved érintik, lelked
simogatják, könnyed
csordul tőlük,
vagy néha mosoly
születik ajkadon.
Pedig csak szavak.
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
Juhász Gyula
A legnagyobb küldetés teljesítéséhez nem kellenek embertömegek.
Elég egyetlen is.Az Egyetlen.
Elég egyetlen is.Az Egyetlen.
Akinek te teszed szebbé a napjait,te vigyázol
rá, te örülsz,te szomorkodsz,te aggódsz vele.
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
Szeretni csak akkor tudsz valakit, ha néha-néha meghallod az ő
boldogsághangját. Más, mint a tiéd, de ha szereted, ismerős. Rá tudsz
hangolódni. S el is tudod dalolni neki, néha.
Ezek az élet ritka és
csodálatos pillanatai.
Az ember eszik-iszik, dalol, boldogan fecseg a barátaival, eszébe se
jut, hogy körülötte félelmetes a világ, és a vesztébe rohan.
Elfelejti még azt is, hogy nem tudja kifizetni a számlát...
Elfelejti még azt is, hogy nem tudja kifizetni a számlát...
Egyszer csak
körülnéz, és látja, hogy tűnik az éjszaka, világosság lett, és
megszületett az Isten.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...
Az a nap az igazi karácsony, a nagy ajándékozás, a szeretet napja, amikor magadhoz ölelheted a Kedvest.
Van egy másik karácsony.
Egy másik karácsony, amit nem az év egy
meghatározott napján ünnepelünk. Sőt. Valójában azt sem tudjuk, melyik
év melyik napján lep meg.
Mégis, ugyanúgy várjuk, sőt, még jobban, mint
azt a bizonyosat.
Mert csodára várunk.
A legnagyobbra.
Az Élet
csodájára.
Lehet bármily kevés az időd, ha azt a Szeretet ölelésében töltötted el.
Igen, az életed számlájáról fogyó időt a Szeretet pótolja.
Az egyik legutálatosabb dolog a világon a búcsúzkodás. Gyűlölöm. Amikor
ott állok, mint egy csokijától megfosztott óvodás, és könnybe lábadt
szemekkel nézek a másik után, mintha ő tehetne mindenről. Arról, hogy
mennem kell, vagy, hogy mennie kell. Talán az egyik leggyötrelmesebb
érzés az, amikor neked kell búcsúznod. Gomb nagyságúra szűkül a gyomrod,
mert tudod, azok az emberek, akik eddig az életedet jelentették, most
hirtelen fizikai valóságukban eltűnnek, ám virtuálisan továbbra is
őrséget állítva őriznek, hogy nehogy bármi bajod essék.
Hogy még
véletlenül se dőlhessen össze a várad, amit olyan nagyon nehezen
építettél fel.
Maga a szeretet nem egyéb, mint hogy valakit mélyen érzünk, mélyen belelátunk a szemei mögé, a lelkébe, és bármilyen külső mögött felismerjük, hogy "Ő az!". Érezzük a gondolatait, és gondoljuk az érzéseit.
Úgy él, ahogy a madár fürdik a tócsában, vagy a hal fickándozik; önfeledten kiugrik a vízből, nem
azért, mert éhes, hanem „csak úgy”. Mint amikor az ember táncra perdül, nem azért, mert valaki fölkéri,
hanem mert nem bír magával.
Kedve van hozzá.
Jókedve.
Ezért a kedv szóért hívjuk a mi csodálatos angyalnyelvünkön „kedvesem"-nek azt, akit nagyon szeretünk.És ha valakinek a kedvében jársz, azt jelenti, hogy nagy örömöt okozol neki.
Kedvesség nélkül nem tudok elképzelni szeretetet.
A fény harcosai vagyunk. A bennünk lakozó szeretet és
akarat erejével meg tudjuk változtatni a sorsunkat, és sok más ember
sorsát.
Leesett és mindent belepett a hó,
és utána mindjárt fagypont alá süllyedt a hőmérséklet.
Ez különös, eddig ismeretlen megnyugvással tölt el:
olyan, mintha a hidegben nem romlana tovább a világ.
és utána mindjárt fagypont alá süllyedt a hőmérséklet.
Ez különös, eddig ismeretlen megnyugvással tölt el:
olyan, mintha a hidegben nem romlana tovább a világ.
Tudom már, te vagy a szerelmem, a véremből jössz, arra vársz, hogy
karomba szorítsalak, hogy egyek legyünk...
Rólad álmodtam. Bennem
voltál, s én adtam a véremet, az izmaimat, a csontjaimat. Nem fájt. Oly
szelíden vetted magadhoz a szívem, hogy gyönyörűség volt megosztanom
magam.
Azt kerestem, hogy mi bennem a legjobb, mi a legszebb, hogy azt
is neked adhassam.
Semmi sem okoz nagyobb csalódást annál, mint amikor karácsonykor arra ébredünk, már nem vagyunk gyerekek.
Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok
Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami
jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra
kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van
valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.
Az ember eszik-iszik, dalol, boldogan fecseg a
barátaival, eszébe se jut, hogy körülötte félelmetes a világ, és a
vesztébe rohan.
Elfelejti még azt is, hogy nem tudja kifizetni a számlát...
Elfelejti még azt is, hogy nem tudja kifizetni a számlát...
Egyszer csak körülnéz, és látja, hogy tűnik az éjszaka,
világosság lett, és megszületett az Isten.
Sokféle szeretet van. Apai, anyai, testvéri, baráti, felebaráti.
Családszeretet, gyerekszeretet... Ezek mind erős kötések.
Főleg az anyai
szeretet. De intenzitásában semmi sem fogható ahhoz, ahogy egy férfi és
egy nő – ha összetartoznak – szeretni tudják egymást!
A világ legnagyobb titkát írhatnám most le, ha tudnám:
hogyan születik meg a szeretet? De nem tudom. Kérdeztem az angyalt - de
nem súg.Addig maradjon, mint minden csoda az életben, érthetetlen.
Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között. A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni. Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes fizetett szak-meghallgatók, s olykor nem is tesznek mást, csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, s már ezzel is gyógyítanak.
Holott egymás orvosai lehetnénk - egy kis szeretettel, empátiával, valódi és nem színlelt érdeklődéssel embertársunk személye iránt. Megérinteni a remegő kezet, elmélyedni a repdeső tekintetben, azt sugallni: "Most Te, egyedül Te vagy a fontos", s lenyugtatni a zaklatott lelket, azáltal, hogy osztozunk vele...
Örömben együtt lenni? Az se könnyű, irigység nélkül együtt nevetni, akkor is, ha nekünk magunknak éppen kevés okunk van a derűre...
A változások mindig jó dolgokat hoznak az életembe!
Bármi történjék is éppen az életemben, én mindig biztonságban és a számomra legjobb helyen vagyok.
Bármi történjék is éppen az életemben, én mindig biztonságban és a számomra legjobb helyen vagyok.
Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az
értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a
földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság
töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan
felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén
való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem
történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi
sorsot.
Más és jobb nem is történhetett velem.
Kívánom neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség
rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő
édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében.
Az élet csodáját kívánom neked.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
